Thorrablót télközepi ünnepi ételek

Először is néhány alapvető kifejezés. Þórrabakki a neve a tálcának, amin a klasszikus finomságok felszeletelve, kiporciózva sorakoznak. Az ételek összefoglaló neve þórramatur, a terítés svédasztalos (þórrahlaðborð).

Fontos alapanyag a skyrmysu, vagyis a tejsavó, ezzel történik a főtt húsok savanyítása, érlelése, hónapokkal az ünnepséget megelőzően. Ha savanyított hús van a csomagban, akkor a súr vagy súrsaðir szó szerepel rajta. Leggyakrabban birkahúst savanyìtanak az ünnepre (lundabaggar), kapható báránymell (lambabringur), és belsőség (hrútspungar) is, közkedvelt csemege a bárányhere (lambaeistu). Ezek mind átlátszó csomagolásban vannak lé nélkül, kaphatók viszont fehér vödörben is a húsdarabok, felöntve tejsavóval, súrmatur í ekta skyrmysu felirattal. A birka mellett találkoztunk savanyított bálnahússal (súr hvalur) és savanyított disznóhússal is.

Alap étel þórrablót idején a különböző aszpikos hideg húsok, savanyìtva vagy csak szimplán főzve. Az aszpikos ételek neve sulta. Pl. főtt birkafejhús zselatinban: lambasviðasulta, ennek savanyú változata a súrsud lambasvidasulta, aszpikos főtt disznóhús: grísasulta. 

Bizonyára hallottatok már a fèlbevágott, egyben főtt birkafejről (soðin lambasvið), ami nem hiányozhat az ételsorból

Halételek közül megemlítendő a szárított hal (harðfiskur) és a fermentált cápahús (hákarl), utóbbi borzalomnak az elfogyasztását segìti pár korty Brennivín snapsz. Kedvelt még a hagymás ecetes hering (marinerede sild). 

Nem maradhatnak ki a kolbászok sem a csemegék közül: az izlandiak szívesen fogyasztják a májas kolbászt (lifrapylsa) és a véreshurkát (blóðmör)

Nemcsak karácsonykor, hanem þórrablót idején is kedvelt húsétel a hangikjöt, füstölt bárány. 

A húsok mellett a burgonyapüré (kartöflu mús) és a sárgarépapüré (rófu stappa) jelenik meg leggyakrabban az ünnepi asztalon, édeskés, sötétbarna rozskenyérrel (rúgbrauð) vagy laposkenyérrel (flatkökur).