Mivel mi vidéken élünk, a "kampány" fogalma teljesen mást jelent. Nincs postaládánk, amit tele lehetne tömni szórólappal. Nincsenek villanyoszlopok, és buszmegálló bódék sem csúfítják a tájat, így egyszerűen nincs hova plakátolni.

A tájékoztatásra marad a helyi ingyenes újság és a Facebook. Ha kíváncsi vagy a pártok programjára, felmész az oldalukra és elolvasod. Nincs zaj, nincs vizuális környezetszennyezés. A politika nem tolja az arcodba magát, neked kell utána menned, ha érdekel.

Hat hónap múlva, május 16-án önkormányzati választások lesznek. Itt a helyi önkormányzatok (sveitarfélög) hatalmas autonómiával rendelkeznek – ez a skandináv modell lényege. Iskolák, közművek, szociális háló: ezekről döntenek helyben.

A mi kis közösségünk, Rangárthing ytra, egy egészen különleges hely:

• Lakossága: 1867 fő (ez otthon egy átlagos falu lenne).

• Területe: Akkora, mint Vas megye!

• Népsűrűség: 0,5 ember jut egy négyzetkilométerre. Minden lakosra jut 2 millió négyzetméternyi érintetlen természet.

Szemben Reykjavíkkal, ahol hozzánk képest ezerszeres a népsűrűség. A felföldi területeinken lévő vízierőművek bevételeiből az önkormányzat stabilan gazdálkodik, a pénzügyeik pedig teljesen átláthatóak a weben.

És a legszebb? A polgármesterünket még sosem láttuk. A képviselőtestület csendben, hatékonyan teszi a dolgát. Nem celebek, hanem megbízott emberek, akik dolgoznak. Bár mi most még nem szavazhatunk (3 éves resident státusz szükséges hozzá), jó érzés látni, hogy a rendszer működik – nélkülünk és értünk is.

A parlamenti választások (legutóbb 2024 novemberében) is teljesen más hangulatban telnek, mint amit sok más nyugati országban megszokhattunk.

• A kampányidőszak maximum 1 hónap.

• Nincs személyeskedés, nincs lejáratás.

• A hangsúly a szakmai vitákon van.

Fontos különbség azonban a helyi választásokhoz képest: a parlamenti választásokon kizárólag izlandi állampolgárok szavazhatnak. Itt tehát nem elég a letelepedett státusz vagy az itt töltött évek száma; amíg nincs meg az állampolgárságunk, az országos politikába közvetlenül nem szólhatunk bele.

A tévés vitákban a felek civilizáltan beszélgetnek, érvelnek. Az izlandiak pedig a szavazás után nem egymás torkának esnek, hanem beülnek egy kávéra az eredményvárón, vagy ami még gyakoribb: másnap a helyi uszoda termálvizes medencéjében (heitur pottur) beszélik ki az eredményeket.

A politika itt kevésbé megosztó. Családok, baráti társaságok nem szakadnak szét azért, mert máshova húzzák az x-et. Bár a 2008-as válság itt is megingatta a bizalmat, és az izlandiak nem félnek tüntetni, ha kell (mint a Panama-papírok idején), az alapvető társadalmi bizalom magas. Az emberek elvárják, hogy a politika értük legyen, és mivel a döntések (pl. egy új út, vagy halászati kvóta) azonnal érezhetők a bőrükön, a számonkérhetőség is közvetlenebb.

Gyakran kérdezitek – talán az otthoni rossz tapasztalatok vagy a "listázástól" való félelem miatt –, hogy mennyire vannak biztonságban a személyes információk Izlandon.

Izlandon a kennitala (személyi azonosító szám) mindennek az alapja. Ezt használod mindenhol: ez a TB számod, az adószámod, ezt diktálod be a bankban, vagy internetes vásárláskor. Mivel ezt a számot boldog-boldogtalan "látja", sokakban felmerül az aggodalom: ha a pártok megszerzik a kennitalámat, akkor látják az egészségügyi adataimat vagy a bankszámlámat is?

A válasz megnyugtató: NEM.

Az izlandi adatrendszerek (egészségügy, bank, adóhatóság) szigorúan függetlenek egymástól. Nincs egyetlen "nagy rendszer", amibe bárki belelátna. Csak azért, mert tudják a számodat, egy politikai párt (vagy bármilyen más hatóság) nem láthat bele a másik, rá nem vonatkozó adatbázisba. Az ilyen adatok átadása vagy összekapcsolása itt súlyos bűncselekménynek számít, így nem fordulhat elő, hogy kampánycélokra használják fel a magánéleted részleteit.