Északi fény: folyamatos változásban

Az északi fény (aurora borealis) nem egy statikus jelenség, hanem a legfőbb és leglenyűgözőbb jellemzője az intenzitásának és alakjának folyamatos és gyakran drámai változása. Soha nem látni kétszer pontosan ugyanazt a jelenséget. Ez a dinamizmus nem véletlen; ez a Föld légkörének élő, valós idejű reakciója a Napból érkező, folyamatosan változó "kozmikus időjárásra".

Nézzük meg részletesen, miért és hogyan változik!

Minden változás forrása a napszél: a Napból folyamatosan kiáramló, töltött részecskék (elektronok és protonok) szuperszonikus sebességű áramlata. A napszél azonban nem egyenletes; a tulajdonságai percről percre változnak:

• Sebesség: A napszél sebessége ingadozik. Egy gyorsabb napszél több energiát szállít, ami erősebb, intenzívebb fényt eredményez.

• Sűrűség: A napszélben lévő részecskék száma (sűrűsége) is változik. A sűrűbb napszél több részecskét juttat a légkörbe, ami szintén növeli a fényerőt.

• Mágneses tér iránya (Bz): Ez a legfontosabb tényező. A napszélnek saját mágneses tere van. Amikor ennek a mágneses térnek a déli iránya (Bz dél) felerősödik, az "kinyitja a kaput" a Föld mágneses mezején (magnetoszférán). Ilyenkor sokkal több részecske tud bejutni a légkörbe, ami drámaian megnöveli az aurora intenzitását.

Az aurora alakja a beérkező részecskék energiájától, a légkörben való eloszlásuktól és a megfigyelő nézőpontjától függ. A formák folyamatosan átalakulnak egymásba.

• Ívek (Arcs): A jelenség gyakran egy nyugodt, diffúz, kelet-nyugati irányú ívként kezdődik. Ez a leggyakoribb és legstabilabb forma, általában a gyengébb aktivitás jele.

• Szalagok és függönyök (Bands and curtains): Amikor az aktivitás fokozódik, a nyugodt ív mozogni, hullámozni kezd, és egy redőzött függönyhöz vagy szalaghoz válik hasonlóvá. A "függöny" a legikonikusabb aurora-forma. A redőket a Föld mágneses mezejének komplex struktúrája hozza létre.

• Sugarak (Rays): A függönyöket gyakran függőleges fénysugarak alkotják. Ezek a sugarak valójában a Föld mágneses erővonalai mentén áramló részecskék útját teszik láthatóvá. Ahogy a részecskenyalábok mozognak, a sugarak is "végigfutnak" a függönyön, létrehozva a híres "táncoló" hatást.

• Korona (Corona): Ez a leglátványosabb forma, ami nem is egy külön alakzat, hanem egy nézőpont kérdése. Amikor a legaktívabb aurora-függöny pontosan a megfigyelő feje felett, a zenitben helyezkedik el, a mágneses erővonalak mentén futó sugarak egy pontból látszanak szétágazni, mint egy hatalmas, égi korona. Ez az élmény olyan, mintha az aurora "rázuhanna" az emberre.

• Pulzáló foltok (Pulsating Aurora): A nagy kitörések után, a jelenség lecsengő fázisában gyakran jelennek meg diffúz, foltszerű formák, amelyek ritmikusan, másodperces ütemben hol felfényesednek, hol elhalványulnak.